Üdvözöllek!

A Blog a hét folyamán megkezdte működését,ma pedig elmesélem,milyen is volt a nyár!

Az idei évem meglehetősen zsúfolt,ez igaz volt a nyári időszakra is.Ekkor teljesítettem a felügyelet alatti szolgálatomat,sok éjszakai műszak tarkította a hétköznapokat,no meg persze a hétvégéket is.A szolgálatok izgalomban teltek,nagyon élveztem.Természetesen kellett néha vasút nélkül is élni,még ha ez nekem nehéz is!(Na jó,a vasút sosem maradt ki).A lényegre térve: A munka mellett jutott idő több kisebb nyaralásra is,ezek közül kiemelnék kettőt:

Július elején családommal ellátogattunk két napra a Börzsönybe,ahol két hónappal azelőtt barátnőmmel is voltunk három napot.A cél egy nyugodt ki falu,Diósjenő volt.Az út itthonról meglehetősen hosszú,nagyjából 5 óra,így a legelső vonattal indultunk el hajnali 4 magasságában.A Nyugati pályaudvaron átvettem egy modellt (erről majd bővebben),majd irány Visegrád,amit mindenképp szerettem volna anyuméknak megmutatni.Sajnos a komp elviharzott,mire mi leértünk a partra,sebaj,majd jön a következő!Szűk egy óránk volt még a komp visszatéréséig,így apummal leültünk a parton lévő sétánynál,néztük a Dunát és csodáltuk a hegyeket.Anyumék addig körülnéztek a környéken.Az átkelés után rögtön neki is vágtunk a túrának,amit már ismertem,hiszen legutóbbi kirándulásunkkor ide is eljöttünk barátnőmmel,Amival.Az út körülbelül egy óra,elég kaptatós,de a látvány magáért beszél.Útközben sok diákkal találkoztunk,volt aki PAPUCSBAN túrázott.A várban megkértünk egy kínai turistát,csináljon pár fotót rólunk.Meglepően nagy élet volt itt,lehetett lovagolni,sólyommal fotózkodni,íjászkodni is.Amikor áprilisban itt jártunk,alig voltak programok,persze nekünk nem is ez volt a lényeg,hanem inkább maga a vár és a csodás panoráma a Dunakanyarra.Anyuék természetesen vásárolgattak,apum távcsővel kémlelte a tájat,én pedig...hát,videóztam a Nagymaroson megálló vonatokat,meg persze gyönyörködtem a kilátásban.A lefelé vezető út nagyon meredek volt,bár tavasszal a sár még tett rá egy lapáttal.Innen irány Kismaros,egy oda-vissza kanyarra azért betértünk a kisvasútra is.Én itt már voltam idén többször is,de anyáék még nem jártak erre,ezért mindenképp szerettem volna megmutatni nekik.A kisvasutazás után,irány a szállás.A helyet én foglaltam le,a falu központjában volt,közel a helyi pizzériához,ahol nagyon finom ételeket lehet kapni.Bevallom,nagyon fáradt voltam már,előtte való nap éjszakáztam,és a korai indulás miatt nemigen tudtam kipihenni magamat,megpróbáltam pihenni egyet,ami sikertelen volt,hála húgomnak és nővérem kislányának.A végén apuval mentünk ketten sétálni a faluban,közben elmeséltem neki legutóbbi látogatásomat.Megbeszéltük,hogy másnap elviszem oda,ahol Amival is jártunk.Reggel 6-kor már útban voltunk a Csehvár felé,ahová egy viszonylag kaptatós,vadregényes túraútvonal vezet.Útközben találkoztunk egy fiatal túrázóval,más nem volt.A "célállomáson" körülbelül fél órát tölthettünk el,majd elindultunk visszafelé.Eddigre már anyuék is felkeltek,összefutottunk velük útközben,éppen kávézásból igyekeztek visszafelé.Nemsokkal később elmentünk együtt az erdei szabadidőparkba,ahol még nem voltam én sem azelőtt.Itt valamiféle zenei tábor volt éppen,a karmester nagyon mérges volt,amiért a diákok nem akartak zenélni,hanem inkább kirándultak volna.Itt egyébként van állatsimogató és játszótér,valamint tanösvény is.Sajnos időnk már kevés volt,lassan pakoltunk és irány Budapest,mert húgom szeretett volna szétnézni a WestEndben. Amíg ők plázáztak,apummal ültünk a nyugatiban és vártunk,vicceket meséltünk egymásnak.Szolnokon volt még másfél óránk,ezalatt megvacsoráztunk és segítettünk egy szegény öregúrnak,aki sajnos Arzheilmer kóros,és nem tudta,hogyan találjon haza.Szerencsére volt nála egy papír,és egy telefonszám is.Megtudtuk,hogy a bácsi napi szinten elindul vonatozni,csak sajnos haza már segítséggel tud menni.Este 20 óra után hazaértünk fáradtan,de jókedvűen!

A nyár itt még természetesen nem ért véget,két hét múlva Amival elmentünk életünkben először egy igazi,5 napos nyaralásra is.Szokásunkhoz híven most is egy hegyvidékre látogattunk el,méghozzá most a Bakonyt választottuk!Szokásos hajnali indulás,és sok-sok óra utazás várt ránk.Ezúttal az ötórási vonattal indultam,Amit Szolnokon vettem fel,majd irány Bakonybél!Az út igazán Székesfehérvártól kezdődött,mert onnantól teljesen idegen helyen jártunk.Dunántúlon alig jártunk még,mindössze két-három alkalommal,akkor is max a Balatonig.Fehérvártól Veszprémig,onnan pedig Zircig mentünk vonattal.Zircen a vasútállomás mellett van az autóbusz pályaudvar,érkezésünkkor teljesen kihalt volt.Nagyjából 10 perc várakozás után érkezett meg a buszunk,amin csak a buszsofőr volt.Rendes fickó volt,kirándulási tippeket is adott nekünk,miket érdemes megnézni.Hamarosan Zirc központjában jártunk,az ún.Rákóczi-téren álltunk meg.Itt már sokan felszálltak,megtelt a busz.Kanyargós utakon hagytuk el a kisvárost,és a hegyek felé vettük az irányt.Buszunk úgy kanyargott a hegyek között,akárcsak egy hullámvasúton ülnénk,néha félelmetes volt,de azért élveztük!Hamarosan elhagytuk a Bakonybél táblát és leszálltunk.Kis pici,kihalt falut láttunk első ránézésre,éppen kapóra jött a mögöttünk lévő kis vegyesbolt.Itt szereztük be a kullancs-szúnyog riasztót,plusz egy kis innivalót is vettünk.Mivel a szállás elfoglalásával még várunk kellett,körülnéztünk picit.Pár utca,körülöttünk hegyek,és a Pannon Csillagda kupolája színesítette a tájat.A szállást elfoglalva rögtön rendeltünk ebédet is,"bakonyi betyár csemegét".Lassan három óra volt már,elmentünk szétnézni a Pannon Csillagdában,ez már eredetileg is tervezve volt.Érdemes ide ellátogatni,sok interaktív program van érdekes kiállításokkal,mozival is,ráadásul nappal a Napot lehet megnézni távcsőben,éjjel pedig a Szaturnuszt és a Marsot is.A látogatást követően már a szálláson maradtunk,pihengettünk,azért 8 óra utazás nem volt kevés.Másnapra egy 17 km-es túra volt betervezve,amit teljesítettünk is,sőt,még többet is mentünk mint kellett volna.Reggeli után nekivágtunk háromnegyed 9-kor a túrának.Utunk a Fürdő utca végén kezdődött,itt átmentünk a Gerence-patak hídján.A patak mellett haladtunk végig,néhol nagyon keskeny ösvényen.A táj meglehetősen vadregényes,sok változatossággal.Van olyan rész,ahol kötélbe kell kapaszkodni,mert olyan meredeken vezet az út a patak mellett.Útközben összefutottunk néhány idős emberrel,ők utánunk jöttek,majd elkanyarodtak más irányba.3km távolság után elértünk egy autós pihenőt,innen egy lépcső vezet felfelé az erdőben.Nem kellett sokat mennünk,máris elértünk egy elágazást,ami az Odvaskő-barlanghoz vezet.A barlangot elég izgalmasan lehet innen megközelíteni,meredek,sziklás rész,ahonnan gyönyörű a kilátás a többi hegyre is.Itt is volt több család,ők másik irányból érkeztek.Rövid tartózkodást után visszamentünk az elágazáshoz,majd folytattuk utunkat a Kőris-hegy csúcsa felé.Hamarosan egy széles földúton haladtunk tovább,kilométereken keresztül.Nagy volt a csend,a fák törzsei néha összeértek,azok adtak ki recsegő hangot csak.Utunkat táblák kísérték,a Bakony élővilágát hirdetve.A földutat magunk mögött hagyva egyre nagyobb fák között haladtunk,néha felbukkant a táj,mutatva milyen magasan járunk már.Itt kezdtük érezni,hogy fáradunk,de hamarosan elértük az aszfalt utat,ami már a Kőris-hegy csúcsán lévő lokátorhoz vezetett.Itt csatlakozott a túraútvonal is.Az út meglehetősen kanyargó,szerpentinben megyünk felfelé,mikor már azt hinnéd,hogy odaérsz,jön egy újabb és újabb kanyar!Sajnos voltunk olyan bolondok,hogy ugyan vittünk innivalót,de az már az autós pihenő után elfogyott,órákkal azelőtt,mielőtt ideértünk volna.Itt leelőzött minket egy sportbringás,fent a csúcsnál értük utol,ahol pihent.Ami már a kilátóra nem jött fel,én nem hagytam ki,hiszen ez volt a cél.A feljáró elég meredek,tulajdonképpen olyan,mint a régi házaknál a padlásfeljáró,félig lépcső,félig létra,mászni kellett,mire végre felértem.Szép a kilátás,készítettem pár felvételt,majd elindultunk lefelé az egyik túraútvonalon,ami egyszer csak véget ért pár száz méter után.Csodálkoztunk is,hogy a jelet sehol sem találjuk,egyszerűen eltűnt,így vissza fel a hegyre,le a műúton és ott egy másik túraútvonalra kanyarodtunk le.Itt méteres növényzet fogadott minket,sokszor kellett átvágnunk ilyen benőtt ösvényeken,de legalább izgalmas volt!Az út egyáltalán nem volt meredek,mondhatni vízszintes terepen mentünk,fel sem tűnt,hogy egy 709 m magas hegyről megyünk éppen lefelé.A táj változatos volt erre is,hol erdők,hol sziklás részek tarkították az utat.Sokszor kavicsos utakon mentünk,majd ismét az erdőben,földúton.Nagy csend volt,csak ketten voltunk a környéken.Egyszer találkoztunk egy idős motoros fickóval,majd ahogy közeledtünk a falu felé,ott több emberrel is találkoztunk.Hamarosan kilyukadtunk a falu szélén,majd az első vendéglőt,ami útba esett,megtámadtuk,vettünk egy csomó szörpöt.Ha valaki erre jár,érdemes házi szörpöt venni,nagyon finomakat készítenek a közelben,Ugodon!Visszatérve még mielőtt a vendéglőt megláttuk volna,találtunk egy kutat,már elő is vettük a flakonokat,de mikor odaértünk,láttuk,hogy a kút nyomókája hiányzik,no igen,már csak ez hiányzott.Innen már szinte gurultunk a lejtőben lefelé,és a kanyar után ott volt a vendéglő végre!Miután leittuk magunkat,irány a szállás!Sajnos Ami ekkorra már sántított,hólyagos lett a talpa ami nagyon fájt neki.Megvacsiztunk,fürdés és alvás!Másnap a Balaton volt betervezve,még reggelizés közben is gondolkodtunk rajta,hogy bemenjünk Zircre vonattal és onnan tovább Balatonfüred,vagy jobb,ha végig busszal megyünk.A végén buszozás lett,még így is elég sok az út.Zircen nem jött a busz,késett,így szétnéztünk egy közeli boltban.Mikor visszaértünk a Rákóczi-téri buszmegállóhoz,pont akkor állt meg a mi buszunk,ami 40 perc késéssel érkezett meg.(Kigyulladt egy busz és emiatt útzár volt)A busz végig elvitt minket Füredig.A vasútállomáson szálltunk le,innen sétálunk a parthoz.Ami még most is fájós lábbal jött,szegény nagyon szenvedett,mire odaértünk.Nyüzsgő város teli emberekkel,mindenfelé strandolók.Teljesen más világba csöppentünk hirtelen.A strandon kb.másfél órát töltöttünk,kagylókat gyűjtögettem (igen,mint egy kisgyerek),utána ettünk egyet,majd vissza Zircre.A busz nagyon tele volt,mindig elhúzták a függönyt az előttem ülők,így kilátni sem lehetett,pedig érdekelt volna a táj,mert először jártunk erre,no meg jó lenne látni,mikor kell leszállni.Zircen még volt egy 15 percünk,jött is a buszunk.Vacsi,fürdés,alvás!Másnap reggel egyedül mentem túrázni,Ami inkább pihengetett a lába miatt.Egy kisebb,5 km-es túrára vállalkoztam.A túra ugyanott indult,mint a hétfői,csak most nem egyenesen mentem,hanem balra fordultam,és egy műúton mentem végig.Az út a hegyoldalban vezet,erdőben,de a falura szinte folyton rálátni.Nemsokára elértem a mészégető kemencét.Itt van tűzrakó hely és magasles is,gyönyörű kilátással a falura,ide mindenképp érdemes ellátogatni,aki erre jár!A helyet elhagyva erdőben mentem túraútvonalon tovább,itt is találtam az erdő szélén egy magaslest,ezt is megmásztam.Az útvonal végig erdőben megy,szinte olyan hatást kelt,mintha alagútban menne az ember.Hatalmas sziklák,fák veszik körül. Kb. negyed óra múlva egy forráshoz értem,itt volt pár baromfi is kint,itt csipegettek.Pár méterre innen már házak voltak,beértem a faluba.Ez egy családbarát kis túra,könnyű tereppel és sok látnivalóval.Délután séta vonattal mentünk,a szállásadónk szervezte a kirándulást.Elmentünk megnézni a Bakonyi gyilkos-tavat.A "vonat"egy kulcsosház előtt állt meg,innen gyalog folytattuk utunkat.Elég sokan voltunk,voltak itt nyugdíjasok és családok is,huszonévesek csak ketten voltunk,ahogy néztük.Sajnos nem divat a korombelieknél a túrázás,inkább bulizni mennek.Útküzben olyan fákat láttunk,amelyek törzsén lukak voltak,az egyikbe 3-4 kisgyermek bele is fért,sokan álltak meg itt egy-egy fotó kedvéért.Hamarosan elértük a tavat.A túravezetőnk elmesélte,hogy miként keletkezett,kiderült,hogy ez egy mesterségesen elárasztott terület.Innen nem messze egy emlékmű is áll,Szent Hubertusznak.Miután ezt is megnéztük,irány vissza,a kulcsos házhoz.Itt a fák között egy leégett vadászkastély maradványait néztük meg,majd elindultunk vissza,Bakonybélbe.A szállásadónk már várt mindenkit,az ő trófea-és kőzetgyűjteményét lehetett megtekinteni.Érdekes program volt,kb. 4 órát fedett le ez a kiruccanás.Vacsi,fürdés,alvás.Másnap sajnos már csak a reggelire volt időnk,mivel az út nagyon hosszú.Elbúcsúztunk a szállásadónktól,ajándékba kaptam egy kristályt is,és bevásároltam házi szörpökből.Amit a szállásról el lehet mondani az az,hogy egy nagyon fantasztikus hely,kedves tulajdonossal,aranyos háziállatokkal.Volt egy cicájuk,ami mindig odajött hozzánk,első nap még az ölembe is ugrott.Fájó szívvel,de elindultunk a buszmegállóhoz,ahol már nem kellett sokat várnunk a buszra,pontosan indultunk reggel 8:45-kor.A sofőr már ismerős volt,találkoztunk vele szerdán.Zircen még volt két óránk,vásárolgattunk,majd elsétáltunk a vasútállomásig és felültünk a vonatunka,ami még egy óra múlva indult csak,de vágányzár miatt Zirc volt a végállomás,ezért volt már bent.Ezúttal Győrön keresztül mentünk,a Bakonyvasút csodálatos volt,sok alagúton mentünk át.A kocsi üres volt végig,Ami bealudt,én pedig gyönyörködtem a tájban.Győrben volt még fél óránk,vettünk ennivalót majd felültünk a vonatunkra,amivel Kelenföldig utaztunk.Innen irány Köki,majd Szolnok.Még Szolnokon is volt két órám,Aminak másfél a buszig.Elköszöntünk,majd 8 után hazaértem.Majdnem 12 órát kellett utaznom,hogy hazaérjek.Nagyon tetszett ez a kis nyaralás,eddig ez volt a legjobb hely,ahol valaha is jártunk.Mindenképp szeretnénk még visszatérni,de erre egyelőre nem lesz lehetőségünk.Jöjjön néhány fotó:

A nyár telt,Augusztus közepén egyre több szolgálatom volt,volt,hogy nappal,éjszaka,éjszaka,nappal,éjszaka,éjszaka volt egymást követően folyamatosan.Beleesett az egyik éjszakába a születésnapom is,reggel haza se mentem,Amival Pest felé vettük az irányt,vásárolt nekem egy 1:120 méretarányú V42-es mozdonyt,illetve én is vettem magamnak egy M47-est,ezeket vettük át.A V42-est Kökin,a másikat pedig az Árkádnál vettem át,itt picit még volt időnk szétnézni is,majd irány Amiékhoz,ott aludtam,majd hajnalban ismét irány a munka!Augusztus 14-én letelt a felügyelet alatti szolgálati időm,most már csak a tanulásra kellett koncentrálni.Azért két alkalommal még elmentem egyik haverommal vonatokat fotózni,véget is ért a nyár!