Üdvözöllek!
Mostanság nem nagyon akadt új téma,meg persze dolgoztam is,viszont az idő közben szépen eltelt és elérkezett egy újabb bejegyzés ideje is,ami picit vegyes lesz,hiszen néhány régebbi eseményről fogok beszámolni most.
A kezdetek...
MDa 3017,az utolsó üzemképes "Piroska" eredeti színében pompázik a szolnoki fűtőházban.
Úgy gondolom,a legjobb megoldás az,ha a történetet gyermekkorommal kezdem,amikor kezdetét vette a vasút iránti rajongásom!
A kép 2010-ben készült Sárándon,amikor elmentem Nagykerekibe,hogy utoljára utazhassak a kedvenceimmel.Sajnos 2011.nyarán véget ért egy 40 éves történet,az utolsó MDmot is leállt.
Ez az időszak valahol a kilencvenes évek vége és a 2000-res évek eleje közé tehető.Ekkor még 5-6 éves kisfiú voltam.Apával rengetegszer elmentünk a szomszéd utca végén lévő Artézi forráshoz,hogy a friss vízből hazahozhassunk egy-két palackkal.Ez a környék a mai napig a legkedvesebb fotóhelyem,mivel a vasút éppen itt hagyja el a várost.A város utolsó házai után már termőföldek,a vasút túloldalán pedig egy erdő található.A látványt a víztorony teszi különlegessé.
Visszatérve a vízhordásra: Volt néhány alkalom,amikor pont akkor haladt el a vonat,mikor mi töltöttük az üvegeket.Mivel pici voltam,könnyen magával ragadott a csattogó,nagy piros gép.Eleinte úgy viszonyultam a dologhoz,mint sok más kisgyermek a markolókhoz vagy a kamionokhoz.
A végén már oda jutottunk,hogy mindig akkor mentünk ki,amikor a vonatok jöttek,így akárhányszor kimentünk,sosem maradtam le az élményről.Apával az erdőbe is sokat jártam túrázni,az előbb említett helytől körülbelül 700 méterrel odébb van egy nyiladék,mindig ott mentünk be.Természetesen a vasút itt is elhalad,sőt,át is kell rajta mennünk,így ezt a mondatot nem is folytatom tovább,mert könnyen rá lehet jönni,hogy mi lenne a vége! :)
Telt az idő,már egyedül is elengedtek a két utcányira lakó osztálytársamhoz,akihez eleinte el is mentem,ám később rájöttem,hogy sokkal érdekesebb elmenni a víztoronyhoz vonatot nézni,így "Megyek a Gáborékhoz!" címen valójában mentem vonatot nézni (és persze hallgatni).Mindezt persze télen kezdtem,a hideg sohasem volt akadály,a piros vonat látványa mindent vitt!
Az "Érpart",ahol sok-sok éven át vártam a vonatokat,ahol az álmom dédelgetése elkezdődött...akkoriban még nem vasbeton keresztaljak voltak,hanem talpfás volt a pálya végig,és a sínek sem 54 kg/folyóméteresek voltak.
Emlékszem,néha annyira fáztam,hogy a távközlési oszlopot ölelgettem,vagy a földúton futottam oda-vissza.
A vonatles mellett már voltam olyan idős is,hogy papámat elkísérem Szentesre,az sztk-ba. Természetesen vonattal mentünk,amit nagyon élveztem.Mielőtt begördültünk volna az állomásra,elcsattogtunk a motorgarázs előtt is,ami számomra mindig nagyon érdekes volt.Annyi mozdonyt láttam egyszerre,mint amennyit sohasem azelőtt.A motorgarázsban egyébként voltam már óvodás koromban,akkor is érdekelt már a dolog, viszont az előzményekre nem emlékszem sajnos.
Visszatérve az utazásainkra,sokat mentem papával,a legtöbbször a "piros vonattal",ami egyébként a "Piroska",azaz az MDmot volt.Ez a típus volt az,amiért már ekkor is nagyon rajongtam,és emiatt a típus miatt döntöttem el még akkor,hogy vasutas leszek.Az MD még mindig a kedvencem,de sajnos a közforgalomban nem közlekedik már ilyen jármű.
2014-ben az egyik megmenekült "Pirivel".Ezt a gépet rendszeresen látogatom,mióta visszakerült Szentesre.Ő is a gyári színeit kapta meg.
Az egyik legszebb élmény az volt,amikor Szentesről jöttem haza papával egy hideg téli estén,és a vonaton jó meleg volt,kint pedig nagy pelyhekben esett a hó.Amikor leszálltunk itthon,meg kellett várni,hogy elinduljon a vonat,mert előbb nem voltam hajlandó elindulni hazafelé.Erre emlékszek,ez 2003. decemberében volt.
2010.decemberében Nagykereki állomáson sikerült felidézni a 2003-as emlékeket...egy közös fotó Btx 019-el,hátul MDmot 3003.
Szentesre papámmal nem csak az sztk-ba,hanem piacra is jártunk,általában ilyenkor Bz-vel mentünk. Hékéden lakott papám egyik testvére,oda is ellátogattunk,egy ilyen alkalommal utaztam először M41-es által vonatott vonaton.
Az Érpart egy téli napon!
Az erdő és a vasút,ahol sokat sétáltam apával.
2004-ben még sűrűnk kijártam a víztoronyhoz,ekkor még jártak MD-k a környéken,főleg miattuk mentem ki,de nem mindig jött össze,volt,amikor uzsgyi jött MD helyett.Az esti makói gyorshoz is kimentem mindig,ezt M41-es vontatta.Itt jegyezném meg,hogy volt egy időszak,amikor uzsgyik továbbították ezt a vonatot,azonban 2010. környékén visszatért az M41-es,amihez szintén kijártam a vonat 2015-ös megszűnéséig.Természetesen minden típust szerettem,de az MD volt a nagy kedvenc,utána az M44-es és az M41-es,ami mind a mai napig így van.
Szép íves pályaszakasz,az egyik kedvenc fotóhelyem.Az érettségire is itt tanultam,leültem a fák tövébe és olvastam a történelmet!
Sokszor mentem ki a tolatós tehervonathoz is,ami naponta járt.Mikor már nagyobb voltam,nem a víztoronyhoz,hanem az állomásra mentem ki.Sajnos ekkor már Piroskák nem jártak erre,2005. májusában az utolsót is elvitték.
MDmot 3038 Nagykereki állomáson,találkozás 7 év után!
2007. környékén már autogramokat gyűjtögettem a vasutasoktól és már fotózgattam is a kezdetleges telefonommal.2008-tól kezdve pedig lett Internetünk és fényképező gépünk is,amivel még a mai napig készítem a fotókat.Ekkor kezdtem leginkább elmélyülni a dolgokban,szakmai oldalakat olvastam,barátokat és vasutas ismerősöket szereztem.
2010-től középiskolás lettem,2016-ban végeztem az OKJ-s képzéssel és jöttem a vasúthoz,most pedig...
Tehát így kezdődött minden!
A folytatásban szó lesz egy 2016-os bécsi látogatásról,egy tapolcai Nohabos nyolcas fogatról és még sok másról!
Kitartást ebben az esős időben! :)
